Szívünket átjárja a maró bánat!

Hihetetlen, felfoghatatlan! Tudtuk, hogy baj van, mégis bíztunk benne, hogy Neked sikerül! Mert kinek, ha Neked nem? Te, aki kitartásoddal, állhatatosságoddal legyőztél annyi akadályt, aki szemtől-szemben mindenen túljutottál, az alattomos kórral szemben alulmaradtál.

A bejelentett hír óta nekrológok tömkelege árasztja el a médiát. A szakmabeliek, a barátok, az ismerősök, a közel- és távolállók hada emlékezik Rád! Ezen a helyen csatlakozunk most mi is, az Újpest szurkolói, az egyesületi családod!

Tibi!

Igen, így, hiszen a hivatalos formákon kívül szerintem ember nem szólított Tibornak, a kisgyerektől az aggastyánig Te voltál mindenkinek a Benedek Tibi! Itt nőttél fel a szemünk előtt. A KSI-s kissrácból Újpesten váltál a (ne szerénykedjünk) világ legjobb vízilabdázójává! A Csapat és Te a szemünk előtt váltatok eggyé! Előtted már volt egy jó Csapatunk, de hiányzott egy láncszem. A Te érkezéseddel azonban minden a helyére került! Szívmelengető volt olvasni a szavaidat.

„Egyébiránt most már tényleg igazi dózsásnak érzem magam. Valójában azért is jöttem ide a KSI-ből, mert nagyon tetszett, ahogy játszottak. Szerintem itt játsszák a leghajtósabb, igazi, modern pólót idehaza. Nekem ez fekszik a leginkább, és az igazat megvallva, másként nem is érdemes csinálni.”

Az addig is szépen játszó együttes hirtelen a szimfonikus zenekarok precizitásával kezdett koncertezni a vízben. Milyen szépen fejlődtetek, Te és a Csapat! Ahogy Ti erősödtetek, gyarapodtatok, úgy talált vissza Újpestre a siker. Bajnokságok, kupagyőzelmek! Egyre többet beszéltek Rólatok az emberek. Miattatok újra sikk lett pólómeccsre járni. És ahogyan betörtetek Európába! A legnagyobb hódítóknak a legmerészebb álmaikban szerepelt az, ahogyan Ti magatok alá gyűrtétek a kontinenst! Szemkápráztató játék, légies balett, és a végtelenségig való alázat, amivel öregbítettétek az egyesület, és a magyar sport hírnevét. Bajnokcsapatok Európa Kupája, Szuperkupa győzelem! Megannyi mámoros siker! Ebben a csapatban sztárok sora hemzsegett, ám a képességeiddel, a szorgalmaddal Neked sikerült innen is kiemelkedned!

Büszkék voltunk, és vagyunk Rátok, hiszen megtestesítettetek mindent, ami nekünk a szurkolóknak az Újpest! Rafinéria, vagányság, tudás, siker. Mi mindig csak ennyit kértünk, és Ti maradéktalanul megadtátok nekünk azt! Örök időkre hálásak és lekötelezettek maradunk annak a Csapatnak! A sors azonban a Rád kiszabott útra vezényelt, és mi, az UTE hűséges szurkolói irigykedve néztük új csapataidat. Tudtuk, ahová mész, ott a siker! Titkon mindig reménykedtünk, abban, hogy hozzánk visszatérsz. A Te utad könyvébe azonban más egyesületek nevét vésték, mi pedig egyszer csak itt találtuk magunkat Csapat nélkül.

A reményünk azonban ismét csak Te általad csillant fel. Amikor hallottuk, hogy a Benedek Tibi vezette csoport Újpesten akar vízilabdát csinálni az a régi bizsergés kerítette hatalmába a szurkolókat. A hír futótűzként terjedt, a várakozás az egekbe szökkent, majd jött a mérhetetlen csalódás! Veled, az ízig-vérig lila szívűvel mostohán elbántak a szeretett földeden. Ekkor azonban ismét megmutatkozott az igazi személyiséged. A semmiből klubot teremtettél, ami a személyiséged nyomait markánsan képviselte. Alázat, csendesség, szerénység, kitartás, munka. Mi, a lila szívűek elkezdtünk hozzátok vándorolni, mindenki közülünk valónak érezte az újat. Reménykedtünk a kusza helyzet feloldódásában, tudtuk, hogy Ti is itt képzeltétek el! Reméljük, hogy az utódok beteljesítik a vágyad.

A szurkolók nevében szeretnénk, hogy tudd: TIBI, MI MINDIG HAZAVÁRTUNK!

Életének 84. évében elhunyt Szini József, egykori nagyszerű középpályásunk – fedezetünk, ahogy egykor mondták, azon három játékos egyike (Göröcs János és Káposzta Benő mellett), aki szerepelt az Újpest 1960-as és 1969-es bajnokcsapatában is. Kétszeres bajnokunk 1958 és 1969 között 194 bajnokin lépett pályára lila-fehérben. Szerepelt KEK-elődöntőben, 1985-ben a klub örökös bajnokává avatták – és csaknem elfeledve, súlyos betegség után hónapokkal ezelőtt egy idősek otthonában érte a halál.

Isten nyugosztalja!

Hosszú ideig nem láhattuk egymást, így még nagyobb volt az öröm, amikor délben találkoztunk a Szuszánál. Urbán Flóri, Véber Gyuri, Kvasz Krisztián, Egressy Gábor, Aczél Zoli, Balogy Sigya, Jenei Sanyi, Bácsi Sanyi, Erős Karcsi, a jótékonysági licitet megnyerő Kusztos Gyula, valamint Óvádi László, Csikós Gergely és Kiss Gábor kelt útra Nagyvenyimre, ahol az 1. Koncz Bertalan emléktorna gálamérkőzésén lépett pályára az Újpest Legendák csapata. Koncz Bertalan nemrégen hunyt el, és hosszú időn keresztül dolgozott a helyi labdarúgó utánpótlásban.Már az utazás is viszontagságos volt a hatalmas vihar miatt, ami a városra zúdult, de gyorsan leértünk, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. A helyszínen csatlakozott hozzánk Pollák Zoli, aki Szombathelyről(!) érkezett a programra, Lettrich Dániel és Freud Krisztián. Már javában zajlottak a nagypályás torna eseményei, amikor befutottunk és az öltözőbe vonultunk. Az elmaradhatatlan sztorizás, majd a rengeteg közös fotó a sok érdeklődővel hamar lepergette a meccsig hátralévő időt, melyen a Nagyvenyim öregfiúi voltak csapatunk ellenfelei. A találkozó gyászszünettel kezdődött, ahol Freud Krisztián, Véber Gyuri és Urbán Flóri biztosították részvétükről az Újpest család nevében özegy Koncz Bertelannét. Kifejezetten hajtós, színvonalas, de sportszerű találkozót láthattunk, melyen Véber Gyuri szabadrúgása után Balogh Sigya közeli találatával szereztünk vezetést. Mindkét csapatnak voltak helyzetei, sőt, Jenei Sanyi a felső lécet is megdöngette, de a második félidő közepére a utolért bennünket a vihar. Egy ideig állták a küzdő felek a záport, de amikor elkezdett villámlani, a játékvezetők be kellett szüntessék a mérkőzést. Olyan heves volt a zápor, hogy mindkét gárda a cserepadok fedele alá menekült, ahonnan csak bőrig ázva jutottunk be végül az öltözőbe.

Bár a további meccseket elmosta a vihar, a szenzációs vendéglátás nem maradhatott el. Köszönjük a szervezőknek ezt a szenzációs napot, ezt a szívélyes és szeretetteljes fogadtatást! Ettől függetlenül nagyon jó volt találkozni ismét sok lilával.

Végül közösen néztük meg az esti Vidi-Újpest meccset!

Meghalt Göröcs János. 81 esztendősen elment a valaha élt egyik legnagyobb magyar labdarúgó, Újpest büszkesége, a lila-fehér futball univerzum egyik legfényesebben ragyogó csillaga.

Ötszörös bajnok volt, kétszeres kupagyőztes, VVK-döntős, KEK-gólkirály, olimpiai bronzérmes, világbajnoki ötödik, 62-szeres válogatott. Mindemellett Budapest díszpolgára, a Magyar Labdarúgó Szövetség életműdíjasa, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének, illetve a Magyar Érdemrend középkeresztjének birtokosa.

De talán nem is a sok cím, fényes siker, ragyogó eredmény a legfontosabb. Hanem az, hogy hős volt. Legendák, apáról fiúra szálló csodálatos történetek, és egy felülmúlhatatlanul varázslatos kor hőse. Félelmetes kezdősebességével, káprázatos technikai tudásával és lenyűgöző játékintelligenciájával, mint egy művész, valósította meg önmagát a játéktéren, s mozgatta, irányította, vezényelte csapatát. Sportolóként zseniális volt, emberként pedig olyasvalaki, aki életútja során nem egyszer emelkedett felül kisszerűségen, balszerencsén és gáncsokon, s közvetlenségével, kedvességével, szerénységével igazi úr tudott lenni – a pályán, és azon kívül egyaránt.

Elmondhatatlan, mennyivel szegényebbek vagyunk most, nélküle. Ráadásul úgy, hogy mindaz a csoda, amivel a lelátók népét elvarázsolta, lehangoló módon gyakorlatilag egyáltalán nem maradt fönn – a rendszer, melyben élt, rövidlátón, sőt ostobán megfosztotta az utókort attól, hogy felvételekről élvezhesse, bámulhassa Göröcs János, és ihletett társai előadásait. Ilyen módon nagysága kizárólag a róla szóló, hol vidám, hol felemelő elbeszélésekben, sztorikban, az emlékekben, és a szívekben él tovább.

Kötelességünk ápolni emlékét, sosem elfelejteni őt, és megpróbálni méltónak lenni hozzá. Bízzunk benne, és tegyünk azért, hogy ez a feladat ne haladja meg az erőnket, ne haladja meg a lényegénél fogva egy és oszthatatlan újpesti közösség erejét!

Isten vele, Titi bácsi! Mindent köszönünk.

K.L.

A közelmúltban kegyetlenül meggyilkolt Laci és Gergő családjainak támogatásához csatlakozik az Újpest 1885 Szurkolói Klub is.

Az anyagi támogatáson felül felajánlunk egy nagyon értékes relikviát, melyet a szervezők részére adunk át licitálás céljából. A befolyó összeget is a családok támogatására fordítjuk.

A szóban forgó relikvia egy 1969-es Newcastle United mez valósághű replikája. Ennek a meznek az eredetijét használta az angol csapat az Újpest elleni VVK döntő mindkét meccsén. A különlegességét elsősorban az adja, hogy 2014-ben, a kétmérkőzéses döntő akkor élő NUFC tagjai mind aláírták. 

A licitálást a közösségi oldalon lehet majd megtenni, az árverés kezdetéről és helyéről értesítünk mindenkit.

Reméljük, hogy lehetőségeinkhez képest sikerül enyhíteni a családok gondjait! Köszönjük a szervezőknek, hogy lebonyolítják az árverést!

Együttműködést kötött a Soha ne add fel LÁZÁR BENCE Emlékalapítvány és az Újpest 1885 Szurkolói Klub!

A jövőben az Újpest egykori neves focistái és a szurkolók kispályás csapata a Lázár Bence emlékét ápoló alapítvány logóját viseli  a mezén. Lázár Bence szülei rábólintottak arra a megállapodásra, amelynek ötlete a 2019. december 29-én Kecskeméten megrendezett 2. Lázár Bence Emlékgála után vetődött fel.

A felek kinyilvánították: az Alapítvány és a Klub közösen dolgozik  az Alapítvány céljainak népszerűsítéséért. A Klub csapatai, az Újpest Forever, valamint a Legendák Csapata az Alapítvány logójával ellátott mezben játszanak.

Az Újpest Forever csapata részt vesz az évente az Alapítvány által vagy az ő felkérésére szervezendő Lázár Bence Emlékgálákon. A 2018-as első ilyen eseményen a szurkolók már olyan új mezben léptek pályára, amely a Klub logójának közepén Lázár Bence arcképét jeleníti meg.

A Klub szervezi azokat a vidéki fellépéseket is, amelyeken az egykor a lila-fehér egyesületben futballozók vesznek részt. Ők tagjai vagy hamarosan tagjai lesznek a Legendák Klubjának. A megállapodás szerint a tagok arcával és/vagy aláírásaival ellátott emléktárgyak értékesítéséből származó haszon 50%-t a Klub az Alapítvány részére átadja.

Az Alapítvány és a Klub programjaikon egymás számára megjelenési lehetőséget biztosítanak,  molinókkal, hirdetési felületekkel, bannerekkel, szóróanyagokkal.

Az együttműködés további lehetőségeiről a két fél rendszeresen egyeztet és tájékoztatja a nyilvánosságot.