Szívünket átjárja a maró bánat!
Hihetetlen, felfoghatatlan! Tudtuk, hogy baj van, mégis bíztunk benne, hogy Neked sikerül! Mert kinek, ha Neked nem? Te, aki kitartásoddal, állhatatosságoddal legyőztél annyi akadályt, aki szemtől-szemben mindenen túljutottál, az alattomos kórral szemben alulmaradtál.
A bejelentett hír óta nekrológok tömkelege árasztja el a médiát. A szakmabeliek, a barátok, az ismerősök, a közel- és távolállók hada emlékezik Rád! Ezen a helyen csatlakozunk most mi is, az Újpest szurkolói, az egyesületi családod!
Tibi!
Igen, így, hiszen a hivatalos formákon kívül szerintem ember nem szólított Tibornak, a kisgyerektől az aggastyánig Te voltál mindenkinek a Benedek Tibi! Itt nőttél fel a szemünk előtt. A KSI-s kissrácból Újpesten váltál a (ne szerénykedjünk) világ legjobb vízilabdázójává! A Csapat és Te a szemünk előtt váltatok eggyé! Előtted már volt egy jó Csapatunk, de hiányzott egy láncszem. A Te érkezéseddel azonban minden a helyére került! Szívmelengető volt olvasni a szavaidat.
„Egyébiránt most már tényleg igazi dózsásnak érzem magam. Valójában azért is jöttem ide a KSI-ből, mert nagyon tetszett, ahogy játszottak. Szerintem itt játsszák a leghajtósabb, igazi, modern pólót idehaza. Nekem ez fekszik a leginkább, és az igazat megvallva, másként nem is érdemes csinálni.”
Az addig is szépen játszó együttes hirtelen a szimfonikus zenekarok precizitásával kezdett koncertezni a vízben. Milyen szépen fejlődtetek, Te és a Csapat! Ahogy Ti erősödtetek, gyarapodtatok, úgy talált vissza Újpestre a siker. Bajnokságok, kupagyőzelmek! Egyre többet beszéltek Rólatok az emberek. Miattatok újra sikk lett pólómeccsre járni. És ahogyan betörtetek Európába! A legnagyobb hódítóknak a legmerészebb álmaikban szerepelt az, ahogyan Ti magatok alá gyűrtétek a kontinenst! Szemkápráztató játék, légies balett, és a végtelenségig való alázat, amivel öregbítettétek az egyesület, és a magyar sport hírnevét. Bajnokcsapatok Európa Kupája, Szuperkupa győzelem! Megannyi mámoros siker! Ebben a csapatban sztárok sora hemzsegett, ám a képességeiddel, a szorgalmaddal Neked sikerült innen is kiemelkedned!
Büszkék voltunk, és vagyunk Rátok, hiszen megtestesítettetek mindent, ami nekünk a szurkolóknak az Újpest! Rafinéria, vagányság, tudás, siker. Mi mindig csak ennyit kértünk, és Ti maradéktalanul megadtátok nekünk azt! Örök időkre hálásak és lekötelezettek maradunk annak a Csapatnak! A sors azonban a Rád kiszabott útra vezényelt, és mi, az UTE hűséges szurkolói irigykedve néztük új csapataidat. Tudtuk, ahová mész, ott a siker! Titkon mindig reménykedtünk, abban, hogy hozzánk visszatérsz. A Te utad könyvébe azonban más egyesületek nevét vésték, mi pedig egyszer csak itt találtuk magunkat Csapat nélkül.
A reményünk azonban ismét csak Te általad csillant fel. Amikor hallottuk, hogy a Benedek Tibi vezette csoport Újpesten akar vízilabdát csinálni az a régi bizsergés kerítette hatalmába a szurkolókat. A hír futótűzként terjedt, a várakozás az egekbe szökkent, majd jött a mérhetetlen csalódás! Veled, az ízig-vérig lila szívűvel mostohán elbántak a szeretett földeden. Ekkor azonban ismét megmutatkozott az igazi személyiséged. A semmiből klubot teremtettél, ami a személyiséged nyomait markánsan képviselte. Alázat, csendesség, szerénység, kitartás, munka. Mi, a lila szívűek elkezdtünk hozzátok vándorolni, mindenki közülünk valónak érezte az újat. Reménykedtünk a kusza helyzet feloldódásában, tudtuk, hogy Ti is itt képzeltétek el! Reméljük, hogy az utódok beteljesítik a vágyad.
A szurkolók nevében szeretnénk, hogy tudd: TIBI, MI MINDIG HAZAVÁRTUNK!