Veretlenek maradtunk, de nem voltunk boldogok az október 23.-i Szabadság kupa után.
Érmes helyezésben, azok közül is a fényesebb fajtában bíztunk a torna előtt. Úgy is indultunk útnak, hogy csapatunk ott lesz a végelszámolásnál, és erre vértezte fel magát lelkileg az egész társaság. Sajnos 2 sérült nem tudott velünk tartani, Kovács Dávidnak hetek óta tartó, míg Illés Attilának friss probléma akadályozta pályára lépését, így mindössze 2 cserével vágtunk neki az útnak.
Miután mi játszottuk a torna nyitómeccsét, így azonnal az '56-os díszletnek módosítás nélkül korhű sportcsarnokba mentünk, ahol a helyi szervezők nagy barátsággal fogadtak minket. Egy lyukas nemzeti lobogót feszítettünk ki a befoglalt táborhelyünk elé, így tisztelegtünk a forradalom áldozatai és a hősök előtt.
Mint az később kiderült, az 5 csapatos csoport két első helyezettje csapott össze szinte még csipás szemekkel, ahol végig magas szinvonalú, de a torna céljához, a Hősök emlékezetéhez méltó sportszerű meccset játszottunk. Azzal, hogy ezt a mérkőzést hozni tudtuk 3-1-re, megalapoztuk a csoportbeli jó szereplést. Egy 4-1-es és 5-0-ás győzelem után az utolsó találkozón elért 2-2 azt jelentette, hogy számolgatás nélkül értük el a csoportgyőzelmet, amely azért volt fontos, mert így elvileg könyebb ellenfelet kaphattunk a 4 közé kerülésért. Hogy kit, az csak azt követően derülhetett ki, hogy a másik csoport is lejátszotta mérkőzéseit. Számunkra itt több órás szünet következett, amit egy ebédeléssel és rövid sétával töltöttünk el.
A csarnokba történő visszatérésünk után a végéhez közeledtek a B csoport küzdelmei és azt láttuk, hogy minden csapat igen komoly játékerőt képviselt a lehetséges ellenfelek közül. Végül a Kemi-ker ellen kellett farkasszemet nézni, és nagyon nehezen indult a találkozó. A délelőtti dinamika és frissesség hiányzott, ezzel a meccs első felét tulajdonképpen átnyújtottuk az ellenfélnek, aki élt is a lehetőséggel és megszerezte a vezetést. A 10. perc után éledeztünk, de akkor már kicsit az idő "fogságában" is vergődtünk. Több óriási lehetőséget kapkodtunk el, de a vége előtt fél perccel pontosan vittünk végig egy támadást és megmentettük a meccset.
3-3 büntetőrúgás következett, és -bár a lélektani előny nálunk volt- a higgadtság hiányzott, így vereség nélkül, egyetlen kihagyott büntetővel kiestünk a további kűzdelmekből.
Az 5., de az addigi legfontosabb mérkőzésre nem tudtunk frissen pályára lépni, ezért döcögve indult a szekér, ami miatt bekerültünk egy idegállapot spirálba-röviden ennyi okozta a kudarcot, és ekkor vált világossá, hogy mennyire hiányzott a csapatból a két sérült játékos. Az biztos, hogy tanulságos torna volt.
Gratulálunk a végső győztes Roze-fröccs csapatának, a helyezetteknek és a díjazottaknak!
Meg kell köszönnünk a többi csapat rendkívül sportszerű játékát és a kitűnő szervezést! Ritkán találkozik olyan jelenetekkel az ember, hogy többször is a játékosok korrigálták a játékvezetők kisebb-nagyobb hibáit, s ettől kiélezett, de baráti is volt a légkör a csarnokban. Annak külön örültünk, hogy találkoztunk és összebarátkoztunk más csapatokban szereplő, helyi lilákkal!
(A fenti fotón a dunaújvárosi Freud Krisztiánnal készült a csapatkép)
Köszönjük mindenkinek, hogy részeseit lehettünk ennek az élménynek!
