Január 27.-én rendeztük meg a 3. Bánka-Rakaczki emléktornát. Ezúttal két helyszínen, Ercsiben és Százhalombattán került sor az eseményre, amire ezúttal már 16 csapat adta le nevezését. A szurkolói tornán kívül ismét volt utánpótlás minitorna és öregfiúk meccs. A kicsik az U10-es korosztályban vetélkedtek, az „idősebbeknél” az Újpest legendái játszottak a diósgyőri öregfiúkkal. Napközben, a kicsik tornájának eredményhirdetése után többeket is igen megrendítő pillanatokat éltünk át, amikor a két fiatalon elhunyt labdarúgóra emlékeztünk méltóságteljesen.
A szurkolói mezőnyben voltak újoncok, mint például az AS Roma Club Ungheria és a Semleges Térfél, valamint volt visszatérő a Real Madrid Unghera személyében.
Az U10-es csapatok mezőnye így festett: UTE, DVTK, Ercsi Kinizsi, Százhalombatta.
Az eredmények úgy alakultak, hogy az utolsó meccs döntött mindenről és a liláknak legalább 3 góllal kellett győzni a diadalhoz. A Diósgyőr szerzett vezetést, de a mieink megfordították a mérkőzés és végül 4-1 arányban győztek, s így övék lett a végső siker is. A srácok igazi profik módjára megköszönték a szurkolói csapat, valamint a szülők hangos buzdítását.
Időközben zajlottak a csoportmeccsek, melyek számunkra ijesztően kezdődtek. Első mérkőzésünkön ugyan kapuja elé szegeztük a debrecenieket, de még a gólvonalról sem sikerült a hálóba találni. A Lokisták azonban egyik ellentámadását egy távolról szerzett góllal fejezték be, így vereséggel kezdtük a tornát. Csoportunk másik meccsén az FTC Fanatics simán, 3-0-ra verte a Haladás Szurkolói Kör csapatát.
A második kanyarban a Hali ellen játszottunk és a meccs felére 2 gólos előnyt szereztünk, de a végére elherdáltuk azt és kiegyenlítettek a vasiak. Sokak szerint a torna legjobb meccse volt ez a találkozó. Ezt megelőzően a zöldek 1-0-ra elverték a Debrecent, így ők már tovább is jutottak, mi azonban nehéz helyzetbe kerültünk. Mindenképp meg kellett verni a fradistákat, aztán a csoport utolsó meccsén a Hali szurkolóknak kellett győzni, de hogy milyen arányban, az függött a mi eredményünktől.
Nekiestünk hát az ellenfélnek és meggyőző játékkal 3-0-ra elvertük őket. Ezután már csak azért kellett izgulni, hogy a Hali szurkolók győzzenek, de ne nagyobb különbséggel, mint 4 gól. Ha azt mondjuk, hogy infarktusból infarktusba estünk, akkor nem esünk túlzásokba. A vasiak ugyanis pillanatok alatt 2 gólos előnyre tettek szert, és igen tetszetősen is játszottak. Aztán váratlanul fordult a kocka, a Lokisták 20 másodperc alatt 2 találatot jegyeztek, ezzel ekkor továbbjutásra álltak. A Hali azonban ismét magához ragadta a kezdeményezést és 6 perccel a vége előtt már 5-2-re vezetett, így egy emberként fohászkodtunk a lelátón a hajdúságiak kitartásáért. Imáink meghallgattattak, sőt, a Lokisták szereztek egy idegnyugtató gólt a végéhez közeledve, s ezzel minket továbblöktek a negyeddöntőbe, ahol az A csoport első helyezettje várt ránk, az MTK Baráti Kör csapata.
Egy ideig kiegyenlített volt a küzdelem, de a végére meggyőző játékkal 5-1-re győztünk, így elsőként mi jutottunk a legjobb 4 közé, ahol a címvédőt kellett legyőzni céljaink eléréséhez. Nem volt könnyű meccs, a miskolciak nagyon okosan és jól játszottak. Szerencsére mi ott folytattuk, ahol a kékek ellen abbahagytuk, berámoltunk 3 gólt, hátul pedig lehúztuk a „redőnyt”, így ott voltunk a döntőben, ahova később a Vidisták érkeztek utánunk.
A fehérváriak A Semleges Térfél, a Kispest és az AS Roma csoportban végzett az élen, majd a Vasas szurkerek testén keresztül jutottak el az elődöntőig. Ott az újonc sepsiszentgyörgyieket győzték le.
A finálé jó meccset és 5 gólt hozott, melyből mi négyet szereztünk. A meccset jól irányítottuk, többnyire a mi akaratunk érvényesült, s bár nehezen indult a nap, végül néhány nagy győzelmet és szép csatát megnyerve megérdemelten emelhette Somos András a kupát a magasba.
Az egyéni díjak közül a torna gólkirálya Pandúr Ádám lett 5 góllal, s szintén lila mezben küzdött a legjobb játékos, aki nem más, mint Banicz Benjámin.
A legjobb kapus a fehérvári Makk Attila, még a legsportszerűbb csapat A Sepsi Osk szurkolók lettek.
Csapatunk tehát 2 ezüstérem után elhódította a társrendező Diósgyőrtől a trófeát és legalább 1 évig őrizheti azt.
A csapat tagjai: Somos András, Meleg Gábor, Gergely Richárd, Pandúr Ádám, Berecz Zoltán, Rauzer Zoltán, Domoszlai László, Banicz Benjámin, Zoufal Nándor, Vass Gábor, Gergely Roland, H. Nagy Máté, Henrik Gergely és Iván Dániel.
Maga a torna nagyon színvonalas volt. Érezhető, hogy egyre több csapat veszi komolyan a versengést, de minden csapat maximálisan tisztelte mind ellenfelét, mind az eseményt.
A légkör végig maximálisan sportszerű és baráti maradt, és nem csak megható, hanem vidám pillanatok is színesítették óráinkat. Történt ugyanis, hogy a sorsunkról döntő Hali-Loki meccsen a mieink szinte percenként váltakozva szurkoltak hangosan hol az egyik, hol a másik csapatnak, függően attól, hogy éppen hogy állt a csata. Bár volt, aki ezen némileg megrökönyödött, de legtöbben azért érezték a helyzet komikumát…
Jövőre valószínűleg új helyszínen csaphatnak össze a szurkolói csapatok, ugyanis már többen jelezték, szívesen megrendeznék a következő tornát.
